1896-ban Athénban, az első újkori olimpiai játékokon Hajós Alfréd megnyerte mind a 100 m-es, mind pedig az 1200 m-es úszószámot, ezzel Ő szerezte a magyar sport első és második olimpiai aranyérmét.
Párizsban, 1924 júliusában, Hajós Alfréd megnyerte a 8. Olimpiai Játékok művészeti versenyét, építészet kategóriában. Így az újkori olimpiák több mint százéves történetében, a mai napig Hajós Alfréd az egyetlen személy, aki mind sport, mind művészeti olimpiai versenyen győzni tudott.
13 éves korában kezdett komolyan úszni, miután édesapja a Dunába fulladt. Az olimpiát megelőzően gimnazistaként, Hajós Alfréd néven "titokban" Magyar-, és Európa bajnoki címeket szerzett. Az Olimpia idején Guttmann Arnold, azaz Hajós Alfréd, a Budapesti Műegyetem építészkarának első éves hallgatója volt. Felkészülő edzéseit a hajnali órákban, nyitás előtt, a Rudas fürdő kis medencéjének melegvizében tartotta, majd reggel 8-ra visszasétált az egyetemi előadásokra.
Az 1986-os Olimpia úszóversenyeit a Mediterrán tenger 11 fokos, hullámzó vizében tartották, az Athén melletti Pireusz kikötő Zea öblében. A versenyszámokat egymás után indították, ezért az 500 méteres rajthoz Alfréd nem ért oda. A 100 méteres majd az 1200 méteres verseny megnyerése után a győztes ifjú átfagyott testét görög matrózok emelték ki a vízből. A sokezres szurkolótábor élén álló görög trónörökös így reagált Alfréd teljesítményére: "Ez a magyar fiú egy valóságos delfin!" Az Akropolisz újság másnap reggeli számában Hajós Alfréd Olimpiai Bajnok képe alatt ez állt: "Magyar Delfin".
Hazatérése után sikerrel folytatta egyetemi tanulmányait. Közben bajnoki érmeket szerzett síkfutásban, gátfutásban, diszkoszvetésben, és a BTC játékosaként tagja lett az első magyar futballválogatottnak is, amelyben 1901, 1902 és 1903 során mint csatár játszott.
1899-től, mikor megszerezte építészmérnöki diplomáját, felhagyott az aktív sportolással, de mint sportújságíró, illetve a Magyar Olimpiai Bizottság tagja tovább támogatta a sportmozgalmat.
Guttmann Arnold néven született Budapesten, 1878. február 1-én (+ Budapest, 1955. november 12.) az első magyar olimpiai bajnok.
Budapesti zsidó családból származott. Miután a Műegyetemen oklevelet szerzett, Alpár Ignác irodájában, majd Lechner Ödönnel dolgozott. 1907-ben nyitott önálló irodát. Sikerrel vett részt pályázatokon, amelyek főleg vidéki megbízatásokhoz juttatták. Az 1924-ben megrendezett párizsi olimpia szellemi versenyében egy stadiontervével (Lauber Dezsővel közösen) szerzett érmet.
1944-ben a nyilasok elhurcolták. A Téglagyárból Rónai Zoltán ellenálló hozta ki, hamis papírokkal.
Visszaemlékezései 1956-ban jelentek meg Budapesten Így lettem olimpiai bajnok címen. Beceneve haláláig: a "magyar delfin" volt.
Ő tervezte 1930-ban a Margitszigeti Spotuszodát, amely ma a nevét viseli. Ő építette a Megyeri úti sporttelepet, a debreceni Aranybika Szállodát, a győri versenyuszodát is. Ezeken kívül, 1945 után sok nevezetes középület helyreállítási munkálatait vezette.
Főbb építészeti munkái:
-Aranybika Szálló (Debrecen)
-Lőcsey Gimnázium (Debrecen)
-Református Egyház Zsinati Központja (Budapest)
-UTE Stadion (Újpest, Megyeri út)
-Nemzeti Sportuszoda (Budapest, Margitsziget)
-Milenáris Sportpálya
-Miskolci spottelep
-Pápai sporttelep
-Szegedi sporttelep
-Kaposvári sporttelep
-Leányiskola (Pozsony)
-Népkerti Vigadó (Miskolc)
-Szegedi Úszóegyesület Uszodája (ma ligetfürdő)
(Az összeállítást 2008. augusztusában készítettem, meglehet, mások máshol megjelentették a neten, de eredeti szerzője én vagyok)
Hozzászólások
Eddig 17 komment érkezett (
)
1.
KerekesZS
2010. 01. 31. 9:19
Tudod Vajkaramella, amikor vitába keveredem emberekkel, hogy ha nem lenne pénz, akkor mi mozgatná, mi vinné előre az emberiséget, előveszem a nagy tudósokat, költőket, sportolókat, .. embereket, akiket szinte mindannyian példaképünknek tartunk, és akiket érdekes módon valahogy nem a pénz mozgatott, hanem valami egészen más..
Hajós Alfréd is egy csoda volt, jó hogy köztünk járt, és jó hogy emlékeztettél minket rá.
2.
siraly
2010. 01. 31. 9:27
Kedves Vajkaramella!
Valami hasonlot szerettem volna irni... de Zsuzsa mar sokkal jobban megirta es ehez mar nincs mit hozzatennem.... talan csak annyit, hogy en is igy gondolom...
Udv.
3.
vajkaramella (szerkesztő)
2010. 01. 31. 11:20
Kedves Zsuzsa!
Azt hiszem, nem kell mondanom, magam is így gondolom.
4.
vajkaramella (szerkesztő)
2010. 01. 31. 11:22
Kedves Sirály!
Légy üdvözölve, itt is. A zsörtölődéseimhez írt kommentedre - bár kissé megkésve észleltem - válaszoltam.
5.
Valéria
2010. 01. 31. 13:20
Tetszett az emlékezés :)))
üdv Valéria
6.
vajkaramella (szerkesztő)
2010. 01. 31. 18:19
Szia, Valéria!
Köszönöm.:-)
7.
kefir
2010. 01. 31. 19:40
Jó és szép összeállítás.
Kiegészítő információ: 1944-ben a nyilasok elhurcolták. A Téglagyárból Rónai Zoltán ellenálló hozta ki, hamis papírokkal. Ez hozzátartozik Hajós életrajzához és országunk történetéhez. Amikor megemlékezést látok, ezt az észrevételt mindig megteszem.
8.
Bástya elvtárs
2010. 02. 01. 0:59
Természetesen, mint a legtöbb dicsőséget szerzett magyar, ő is zsidó volt. Ő nem a Nobel-díjasok, hanem az olimpiai bajnokok kategóriában, de akkor is. Tulajdonképpen milyen "szép" is lett volna, ha ő is, mint annyi jóravaló magyar zsidó vagy zsidó magyar az esztelen terror áldozatává vált volna... Hát nem a nyilasokon múlott a dolog.
Igazi sportember volt, azon kevesek egyike, akit az utókor is - úgy hiszem - méltó módon őrzött meg az emlékezetében.
B.et.
9.
vajkaramella (szerkesztő)
2010. 02. 01. 6:34
Üdvözöllek, kedves kefir!
Köszönöm a kiegészítést - most olvasok erről először -, ha nem bánod "beoperálom" az összeállításba.
Megköszönném, ha valamilyen forrást megjelölnél.
Üdvözöllek
10.
vajkaramella (szerkesztő)
2010. 02. 01. 6:51
Kedves Bástya elvtárs!
Így bizony.
Érdekes a magyar magyar mentalitás. Egy réteg előszeretettel vállalja magáénak azokat a zsidókat, akikről nincs történelmi tudásuk, csak a hírnév ismerete.
Azt se kellene elfelejteni, hogy Hajós Alfréd és társai győzelmekor a Magyar Himnusz szólalt meg. Valamennyi kiváló zsidó magyar ennek a nemzetnek szerzett dicsőséget.
Megcsalja a magyar magyarokat, hogy sok zsidó magyarosította a nevét.
Némi történelmi kiegészítést fűznék hozzá:
II. József császár új közigazgatási rendjébe nem fért bele, hogy császársága területén sokan nem használtak vezetéknevet. Így a zsidók is úgy különböztették meg egymást a bemutatkozáskor, hogy pl. Mózes vagyok, az Ábrahám fia. Így azután kötelezővé tette a megjelenést az elöljáróságon és az eredeti nevük mellé német vezetéknevet is kellett választaniuk, ezért van sok zsidónak németes neve.
Később, a zsidók egy része magyaríttatta a nevét. Minden ellenkező hittel szemben nem félelmében, hanem azért, hogy ezzel is kimutassák, nem a németekhez, hanem a magyarsághoz, a magyar nemzethez tartozónak érzik magukat. Nem magyarországi zsidóknak, hanem zsidó MAGYAROKNAK.
Üdvözöllek, szép napot kívánok!
11.
kefir
2010. 02. 01. 10:46
9, Vajkaramella, örülök, hogy beoperáltad. Egyik hely: href.hu/x/bdm1 utolsó komment.
Más oldalú érzékenységeket is kímélve: Bástyánknál helyes lehet úgy fogalmazni, hogy "sok...dicsőséget szerzett, stb". Nem kell a "legtöbb". Elég a sok, vagy számos. Amellett volt számos "sváb", tót, olasz, vagy svájci immigráns származék is.
12.
vajkaramella (szerkesztő)
2010. 02. 01. 20:58
Kedves kefir!
Még egyszer köszönöm a kiegészítést és a hivatkozást.
Ami Bástya et. fogalmazását illeti... egyetlen szóba, amely esetleg nem is áll oly távol az igazságtól (Hajós Alfréd nem az egyetlen jeles zsidó magyar, akit szándékozom a jövőben itt bemutatni - más magyar hírességekkel egyetemben), nem szabad belemagyarázni bántó szándékot, inkább a lelkesedést, esetleg az elfogódottságot feltételezni.
Üdvözöllek
13.
kefir
2010. 02. 02. 21:19
Kedves Vajkaramella,
"nem szabad belemagyarázni bántó szándékot" ez nyilván nem az én fogalmazási ajánlásomra vonatkozott, mert abból ilyesmi még közvetve sem következik. A számos, vagy sok egyszerűen finomabb megfogalmazás. A túláltalánosítást is enyhíti. Gondoljuk át, hogy a zsidóság száma is, társadalmi szerepe is a poszt-jozefini korszakban s főképpen a 19.sz-ban nőtt jelentékennyé. A terézianus elnyomottságot itt nem érinteném. A megelőző korszakokra irreleváns az állítás, B.et. nyilván nem is azokra gondolt.
Szívélyes üdvözlettel, k.
14.
vajkaramella (szerkesztő)
2010. 02. 03. 6:49
Kedves Kefir!
Köszönöm ezt a hozzászólásodat is, az utolsó mondatodat kivettem. Úgy vélem, semmi köze nem volt Hajós Alfrédhoz.
Üdvözöllek
15.
kefir
2010. 02. 03. 19:52
Kedves Vajkaramella, nem H.A.-hoz volt köze, hanem a pontatlan fogalmazású hozzászóláshoz. H.A.kapcsán felesleges azt írni, hogy " Természetesen, mint a legtöbb dicsőséget szerzett magyar..." Ami felesleges, az káros. Egy rabbi, bután fogalmazva olyasvalamit mondott, hogy a magyarok még mindig a nyereg alatt puhítanák a húst a zsidók nélkül. Nagy kárt okozott vele a zsidóknak. Is. B.et. hozzászólása nem ilyen, de a téma jellegénél fogva a politikához tartozik. Ott pedig a lelkesedést és az elfogódottságot háttérbe kell szorítani a józan megfontolás mögött. Szívélyes üdvözlettel, k.
16.
vajkaramella (szerkesztő)
2010. 02. 03. 20:04
Kedves Kefir!
Hidd el, nagyon jól értettelek - korábban is. Azonban az én értékrendembe nem fér bele a szavakon való "lovagolás". Minden baj forrása ez.
Ezt a blogot nem politikai viták lefolytatására szántam (arra megnyitottam saját zsörtölődő blogomat), sokkal inkább történelmi tények, irodalmi és filozófiai ismeretek terjesztésére. Gondolja át ki-ki a maga szája íze szerint, de GONDOLKODJON!!
Az sem volt "véletlen", hogy Bástya et. hsz-át történelmi tényekkel kiegészítettem, de nem egyes szavakon fennakadva. Ugye megértesz?
Köszönettel és üdvözlettel: vajkaramella
17.
kefir
2010. 02. 03. 20:30
Kedves Vajkaramella, tudomásul vettem a 16.sz. a. említett értékrendedet, amint láthatólag az én 15. sz. alatt publikált álláspontom is tudomásul vétetett. A megértés kölcsönös. Kiegészítő info: A H. A. életét megmentő R.Z. általános tevékenységéről R. Braham híres műve is ad rövid tájékoztatást. Sorozatodhoz sok sikert kíván: kefir.